Alkoholistából addiktológiai szakember? Nem lehetetlen!

Vennem kellett a múlt héten egy új fülhallgatót, mert megint sikerült leamortizálnom a régit. Néha már azon gondolkodom, hogy mennyi értelme van ennek, mert konkrétan félévente kell vennem egy újat. Hát igen, kicsit szeretek zenét hallgatni és közben edzeni. A kettő együtt pedig azt eredményezi, hogy igen hamar tönkreteszem őket, mert koszosak lesznek, nem tisztítom őket rendesen – igen, tudom, de ez van –, így már szinte törzsvendégnek számítok a helyi elektronikai boltban.

Szóval ott válogattam a fülhallgatók közül, amikor egyszer csak odalépett mellém egy férfi. Rám köszönt, de én kicsit zavarban voltam, mert nem ismertem – legalábbis azt hittem, hogy nem ismerem.

Igazából csak nem ismertem meg, mert utoljára 20 évvel ezelőtt láttam, amikor elballagott a gimiből. Eggyel felettem járt a srác anno és sajnos híres volt arról, hogy nem veti meg az alkoholt, sőt, már akkor problémái voltak az ivással.

Gyerekként nem sokat tudtunk érte tenni, hiszen péntekenként akkor mindenki elment partizni, és annak szerves része volt az alkohol. Viszont az ő esetében ez nemcsak hétvégente történt meg, hanem napi szinten, néha részegen jött be a suliba, mert már reggel nekiállt inni.

Most meg itt állt mellettem, és alig ismertem rá, olyan jól nézett ki: vidám volt, mosolygott, ápolt volt a haja, a ruhája, mintha megnyerte volna a lottót, olyan igényesen és csinosan festett.

Kérdeztem, hogy hogy van, és mondta, hogy a Családi Felépülési Központ addiktológiai szakembereinek köszönhetően visszament az egyetemre tanulni, mert olyan sikeres volt a Felépülőknél töltött bentlakásos időszak, hogy elhatározta, ő is addiktológus lesz – eddig matek tanár volt.

Nekem is van egy alkoholista nagybátyám, így kértem, hogy mondjon el mindent, amit csak tud erről a központról, mert ha itt ilyen ügyesek az addiktológiai szakemberek, akkor biztosan tudnak majd az én nagybátyámon is segíteni.

Azt mondta, hogy a Családi Felépülési Központ egy teljesen más megközelítést kínál, mint amit a legtöbb ember gondol az alkoholizmus kezeléséről. Itt nemcsak a függőségen van a hangsúly, hanem azon is, hogy az érintett megtanuljon újra teljes életet élni. A program során a résztvevők nemcsak a fizikai elvonás tüneteit küzdik le, hanem a mentális és érzelmi egészségük helyreállítására is nagy hangsúlyt fektetnek.

A központ különlegessége, hogy a családtagokat is aktívan bevonja a folyamatba, hiszen az alkoholizmus nemcsak a szenvedélybeteget, hanem a környezetét is érinti. Családi konzultációkat és csoportterápiás foglalkozásokat tartanak, hogy mindenki jobban megértse, hogyan segíthet, és miként lehet része a gyógyulásnak.

Az ismerősöm mesélte, hogy a központban megtanulta, hogy az alkoholprobléma nem szégyen, hanem egy betegség, amit kezelni kell – és lehet is. Hozzátette, hogy a bentlakásos program nemcsak a szokásain változtatott, hanem segített megtalálni a belső motivációját is. Ezért döntött úgy, hogy ő maga is segíteni szeretne másoknak.

Mikor arról beszélt, hogy milyen büszke arra, hogy most addiktológiai tanulmányokat folytat, láttam a szemében azt az őszinte örömöt, amit csak akkor érez az ember, ha valóban új esélyt kapott az élettől.

A Családi Felépülési Központ ezt az esélyt kínálja azoknak, akik készek szembenézni önmagukkal és változtatni. Én pedig biztosan továbbadom az információt a nagybátyámnak – mert ha egy ember ilyen gyökeresen meg tudott változni, talán az ő esetében is van még remény a gyógyulásra.